Öröm és bánat, remény és csalódás 24 órában
2015.04.09. Álmosan nyitom ki a szemem, verõfényes napsütés. Gyanús csend honol a lakásban. Felülök. Rendezem gondolataimat. Gyerekek a papánál. Aha. Hát ezért a csend.

Kezdek magamhoz térni. Upsz. És a kölykök?

Kipattanok az ágyból, mindenféle rossz gondolatokkal csámpázok a félig lábamon lévõ papucsomban a konyha felé. Feltépem az ajtót, és felkészülve mindenre megpillantom a két álmosan nyújtózó kiskutyát. Kiengedem a visszatartott levegõt.

Próbálom fejemben összerakni a napomat.

Vásárolni kell, mert itt a húsvét. Nemszeretem ünnep, hülye szokásokkal, amik már idejétmúltak, de azért persze idén is festek néhány tojatot. Meg ugye, ha nem lenne húsvét, akkor is itt a vasárnap, ami már nem vásárnap. Viszont a fiúk kiesznek a vagyonomból. Nincs mese, csend ide vagy oda, alvó blökik ide vagy oda, bizony ma is fel kell kelni.

Vásárlás után, irány a NOÉ! (Lacus rajzolt Nektek)

Letudjuk a kötelezõt, ellátunk mindenkit (egy röpke két és negyed óra összesen, munkamegosztással) , és elindulunk.

Egyeztetünk a kiskutyákról, mert bizony begazdisodtak. Mind a ketten holnap indulnak a nagyvilágnak. Új élet, új család, új név, új remények.

Aranyosak, bûbájosak, de ha elmennek, bontom a pezsgõt. Kiskutyák. Energiavámpírok. Nekik egyre több van, nekem annál kevesebb. A nap egy végtelen takarítás, felmosás, söprés, nevelés.

Sorry és Szaffi segítenek a nevelésükben, de sokszor még nekik is a fejükre nõnek.

Szóval holnapra hûtõbe a pezsivel.

Sétára indulunk. Shrekre esik a választás, mert azt hallottam, õt ritkán viszik sétálni. Nem a szépségérõl híres kutya. Elég esélytelen kutya. Szeretem az esélyteleneket. Túlélõ is örök szerelem marad épp ezért.

Attila Pumpával indul útnak. Békésen sétálunk egymás mellett.

Ami nem azért érdekes, mert mi békések vagyunk, ez általában így van. Azért érdekes, mert a két hebrencs kutyánk is nyugton van. Konfliktus nélkül ejtjük meg a sétát. Közben telefont kapunk, a nálunk lévõ kiskutya miatt szerzõdni jöttek. Visszavisszük a kutyákat, lebattyogunk az irodához. Megbeszéljük a részleteket, mikor és hová visszük holnap a kiskutyát. Majd visszamegyünk a többiekhez.

Csárda ott áll a kerítésnél.

Az a Csárda, akinek a nyakán egy óriási daganat éktelenkedett. Az a Csárda, akinek a gazdái elnézték ezt az állapotot, és kezelés nélkül hagyták, hogy elhatalmasodjon rajta a kór.

Az a Csárda, akiért sok Noés szimpatizáns, Noés családtag izgult, akinek a mûtétje alatt csuriban voltak az ujjak, és aki szinte belefekszik a tenyerembe, mikor benyúlok hozzá a kerítésen. Belebújik az emberi simogatásba, mintha abból a szeretetbõl nyerné az erejét, a betegségének méltósággal történõ elviseléséhez. Csárdának rosszindulatú daganatot operáltak le a nyakáról. Csárdának nem jók az esélyei, és lehet hogy nagyon kevés idõt adhat neki boldogságban a leendõ gazdája. Kicsordulnak a könnyeim. Egy kutya, aki a legnagyobb baj idején maradt a családja nélkül. Akit cserben hagytak, és õ ennek ellenére bízik és szeret. Szívem szerint felkapnám és szaladnék vele haza. Cserében elköszönünk egymástól, és megígérem neki, hogy ha még itt lesz, Sorry után számíthat rám. De leginkább azt kívánom neki, hogy legyen egy igazi gazdája.


Az etetésrõl lemaradunk, mert elszerettük az idõt. Micike és Csárda elvette az eszem, és a szemem.

De gazdihoz vihetünk egy, sõt mindjárt kettõ kutyust. Mindkét kutya hazaért, és mi belekóstolhatunk abba a pozitív löketbe, amit ez a pillanat ad. Jó volt látni, érezni azt, ahogy a gazdik és a kutyák az új, közös otthonukban találkoznak. Köszönjük, hogy részesei lehettünk ennek az örömnek.

És holnap kirepülnek a mieink is.

De ekkor csörög a telefon. A kis barna kölyök gazdijelöltje keres, sajnálja, de mégsem tudják vállalni a kutyust az aláírt szerzõdés ellenére sem.

Pezsgõ ki.

De jobb, hogy most. Jobb most, mint két hét múlva. Vagy egy év múlva, vagy még rosszabb: 10 év múlva. Mert ilyen is van.

Szóval most megint egyel többen vagyunk, pedig még csak gondolatban lettünk kettõvel kevesebben.


Öröm és bánat, remény és csalódás. Nem is egész 24 órában.

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon