Így buliztunk mi 2013-ban….avagy az V. Segélykoncert
2013.09.27. Évrõl-évre rengetegen vesznek részt az állatszeretõ civilek közül is. Idén kb. 800-an buliztatok velünk, és a társaság abszolút mértékben vegyes volt. Voltak fiatalok, idõsek, fiatalos érzetûek, kutyások, cicások, lovasok, rókások, egyszóval mindenféle fajta ember. Minden évben benéz hozzánk pár volt lakó, akik szerencsére már csak bulizni jönnek vissza hozzánk, és beköszönni egykori pajtásaiknak. Ezúton is köszönjük mindenkinek, aki belépõjegye árával segítette munkánkat és jelenlétével is biztosította, hogy irtózatos nagy bulit csapjunk!

Na de akkor csapjunk bele, lássuk a beszámolót!

Önkénteseink egész héten lázban égtek, mindenki végezte a rá kiszabott feladatot, sürögtek-forogtak, tettek-vettek, csinosítgattak, szépítgettek, egyszóval serényen munkálkodtak azon, hogy a nagy napon minden flottul menjen.


Erre a napra már rutinszerûen állítjuk be az óráinkat hajnali 5-re, hisz az is a Segélykoncertes hagyomány része, hogy reggel 7 órakor már serényen végezzük az utolsó simításokat az állatotthonban.

Nagyjából mindennel készen voltunk idõre, már csak a kapuban tolongó tömeget vártuk, de az elmaradt. Na jó, bevallom, sokunkban kialakulóban volt, valamiféle pánikszerû érzés, hogy nem jönnek el az emberek, hisz szombaton esett, hideg volt, és úgy egyébként is, eddig minden évben, 10 kor már csoportostul érkeztek egymás után az állatbarátok. De idén nem.



Idén 11 körül érkezett meg az elsõ nagyobb hullám…


Bár elsõ körben úgy tûnt, a gólyalábas bohócok minket fognak szórakoztatni, illetve a NOÉs csemetéket, a mûsorszámuk második felében azért akadt több jelentkezõ is, aki szívesen részt vett a mûsorszámban.






Náray Erikát már egy kisebb tömeg köszöntötte a színpadon. Évrõl-évre szívesen hallgatjuk tõle az ismerõs dallamokat, és nosztalgiázunk el kicsit, hogy „derég” is volt.



A gyerekek pedig örömmel fedezik fel hogy „jé, ismerõs a néni hangja” , persze mikor sor kerül a Vuk fõcímdalára, õk is rájönnek, honnan is volt olyan ismerõs az a hang.



A felismerés után pedig kicsik és nagyok egyaránt szívesen csatlakoztak Erikához egy-egy dal erejéig.



Erikát, Varga Bence követte a színpadon, éneklõ poharak címû elõadásával. Addigra már szép kis tömeg összegyûlt a nézõtéren, és mindenki ámulva hallgatta, hogy mire képes pár üvegpohár és egy pár ügyes kéz.





Szûcs Gabi mûsorszáma alatt, már az idõközben elszaporodó kiskutyák, kiscicák, pókemberek , csontvázak és egyéb mesebeli lények ropták.



Gabit az Alaitner Band váltotta színpadot, mintegy tovább fokozva, az addigra már egyértelmûen kialakulóban lévõ buli hangulatot.




Az elõkészített hangulatot tovább fokozta Tóth Vera, aki évrõl évre lelkesen fogadja meghívásunkat és minket évrõl évre örömmel tölt el, hogy hallhatjuk õt élõben.






Vera után az Üzl€tember$ tartotta fenn a fergeteges hangulatot.



A következõ fellépõ Gájer Bálint és Mihályi Réka volt, velük kissé lehiggadhatott az, aki felpörgött a fentebbi fellépõk mûsorszáma alatt.




Miután a nézõ/hallgató közönség kissé lenyugodott, következett az immáron hagyományosan ezen a napon ünnepelt Macskamentõ csoport születésnapja. Idén nem csak a születésnapjukat ünnepelték, de felavatták a Cafi kifutót is. Aki esetleg nem tudná, Cafrang , az édes , kedves fehér cica, aki mindeni kedvence volt, és tényleg mindenkié, cicásé, kutyásé, rókásé, lovasé, mindenkié, nem olyan régen itt hagyott bennünket. Az Õ tiszteletére avatták az egyik kifutót Cafi cicamenedékké egy kisebb megemlékezés keretében.





A megemlékezés után újra átvette a vidámság és a buli a fõszerepet és következett a Zanzibar Unplugged.




Kicsik és nagyok egyaránt élvezték…bár…inkább a nagyok.



A Zanzibár által felfokozott hangulat közepette érkezett meg a Mentõkutyás csapat, akik egy kis bemutatót tartottak nekünk arról, hogy a szuperül képzett kutyáik hogyan találnak meg szinte bárkit percek alatt. Természetesen éles helyzetben ez több idõt igényel, de a színpad elõtt kartondobozba bújt gyerekek akármilyen ügyesen is próbáltak elbújni, mindig rájuk talált valamelyik szuperokos négylábú.




Õket a Fresh Fabrik követte a színpadon.




Õket pedig a Tombola húzás, amit már sokan tûkön ülve vártak. Mint minden évben idén is gyerekek segítettek a nyeremények gazdáinak megtalálásában.




A fõnyeremény idén is egy családi hétvége volt Cserkeszõlõn.

Miután mindenki túl volt a hatalmas izgalmon, hogy az õ számát vajon kihúzzák – e , következett …..egy kis hatásszünet, ugyanis sajnos az Ed Philips and the Memphis Patrol sajnos technikai okok miatt nem tudott ideérni. A Fluor Tomi rajongók pedig már tûkön ültek, hisz kedvencük következett a sorban.





Mindenki Partyarc lett és csápolt Tominak , majd mikor végzett, kígyózó sor állt a színpad mellett, hisz mindenki kapva kapott az alkalmon, hogy autogrammot szerezzen tõle.




Míg Tomi autogrammot osztott, megérkezett a színpadra Farkas Zsófi és Ambrus Rita.




Már bõven délután volt, a kicsik már javarészt kifáradtak, így csak a legkitartóbbak maradtak talpon, mikor megérkezett a Twin City Country Rock band és kísérõjük, a Wild Buffalo Linedance Club.




És végezetül a bulit a Puhító zenekar zárta, akik elõször, de reméljük nem utoljára jártak nálunk.



És hogy mi volt még? Hááát cica örökbefogadó nap, melynek keretében 3 cica találhatott gazdára ezen a napon, és talán még többen fognak az elkövetkezõ idõkben, hisz hatalmas érdeklõdés övezte a kifutóbéli cicákat.





Mindemellett cicamentõ csoportunk jótékonysági vásárral is készült. A megvásárolt csecsebecsék árával teljes egészében a megmentett és a következõkben megmentendõ cicákat támogattátok. Köszönjük!





Amennyiben nem csak a cicamentõ csoportot, de a NOÉ összes/bármely védencét szerettétek volna támogatni, természetesen a belépõjegyetek megvásárlása mellett, erre a Keverék Kutya Webshopban is lehetõségetek volt, ahol Noés ajándéktárgyakat, karkötõket, pólókat, bögréket és egyéb hasznos dolgot szerezhettetek be, szintén úgy, hogy a megvásárolt termék teljes árával a NOÉ védenceit támogattátok.



Szert tehettetek emellett egyedi, kézzel készített nyakláncokra és egyéb szépségekre is.


A gyerekek sem maradtak ki a jóból, nekik lufihajtogató bohóccal,



vattacukorral (bár ezt nem csak kifejezetten a kicsik kedvéért szerveztük meg) ,

arcfestéssel, melynek következtében délutánra televoltunk kutyusokkal, cicusokkal, pókemberekkel, pillangókkal, csodamacskákkal és egyéb vicces kis lényekkel.


és ugrálóvárral kedveskedtünk, így az a gyermek, amelyik nem tudta magát eléggé kitombolni a koncerteken, megtehette ezt az ugrálóvárban.



Volt olyan, aki nekünk kedveskedett azzal, hogy elhozta egykori védencünket/kedvencünket/pártfogoltunkat is bemutatni, hogy biza’ a gazdis élet csodákra képes.
Meglátogatott minket Kukta, aki sokunk nagy kedvence volt, hisz egy édes kis minikuvaszként kinézõ, vaksi, öregecske édes apó. Kukta Maci lakótársa lett, aki szintén a mi védencünk.


Baltazár is benézett, Szilvi nagy örömére.


És Zsiga is, Piroskánk legnagyobb örömére, hisz míg Zsiga az állatotthonban élt, Õ volt Piros utánfutója.



Persze biztosan voltak még páran, akik benéztek hozzánk, õket hármukat azonban kiemeltek kezeljük, hisz különleges védencek voltak.
Ezekkel a sorokkal zárnám is, ezt a kissé hosszú sikeredett beszámolót, remélem lesz olyan is, aki eljut ezekig a sorokig is.
Köszönjük, hogy támogattok bennünket, hogy évrõl évre velünk buliztok, megerõsítve a hitünket abban, hogy nem csináljuk ezt hiába! Várunk titeket jövõre is!
Most pedig beszéljenek tovább a képek!

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon