
Móni, vagy ahogy többen ismerik még a netboardos nickneve utàn: szorpimoni, boxeres, bulldogos, cicás, kutyás lány volt, aki a családunk tagja, akivel együtt sírtunk, együtt nevettünk. Együtt mentettünk, szerveztünk titkos akciókat. Aki kutyát faragott a lehetetlenbõl is, aki megszelídítette a vadat is. Aki segített, aki szeretett, aki támogatott. A NOÉ Állatotthon Alapítvány kuratóriumának tagja volt. Rengeteg állat köszönheti neki az életét, az egészségét, az új családját. De nekünk Móni, vagy ahogy mi hívtuk - egy véletlen elgépelés után -, Minóka, barát is volt. Akivel munka után együtt vacsoráztunk, moziba jártunk, kávéztunk és buliztunk. Akivel nem csak az állatokról, de a családról, a szerelmekrõl, a legfrissebb pletykákról, az életrõl beszélgettünk.
Szó szerint elválaszthatatlanok voltak Yodával, azóta, hogy néhány hetes korában, betegen Minóhoz került. Vele is megtette a csodát, és a kis nyüzüge vacakból a szemünk elõtt vált felnõtt kutyává. Az évek alatt soha nem váltak el, Móni mindenhova magával vitte, együtt nyaraltak, és mostanában, hogy a munkája rendszeresen külföldre szólította, teljesen természetes volt, hogy Yoda vele utazik minden alkalommal. Most is együtt voltak és szó szerint összesimulva dobbant együtt utoljára a szívük ... Erre az útra is együtt indultak ...
Yodát, ma a családja és szerettei körében elhamvasztottuk a NOÉ Kisállathamvasztójában. Móni temetésérõl késõbb tudunk hírt adni.
... És most nem maradt más, csak a csend ...
A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.
Megosztom a Facebookon