A szõrtüszõatka, hétköznapi nevén Demodex betegség
2011.10.20.
Mik a betegség okozói?


A szõrtüszõatkák (Demodex canis) gyakorlatilag minden kutyában megtalálhatóak, ám csak ritkán okoznak tünetekben is megnyilvánuló megbetegedést. A klinikai tünetekben megnyilvánuló demodikózis felfogható egyfajta "indikátor" betegségként, azaz jelzi, hogy az állat általános ellenálló képességével, immunrendszerével bajok vannak. Ugyanis az egészséges, jó erõben lévõ állatoknál nem (vagy csak elvétve) találkozunk a betegséggel. Az atkák ilyenkor észrevétlenül élnek a szõrtüszõkben, faggyúmirigyekben, és nem tudnak elszaporodni.

A kutyák egyik legsúlyosabb bõrbántalma, mert gyógykezelése hosszantartó, komplikált és gyakran csak átmeneti sikerrel jár, esetenként eredménytelen marad. Ezen gyógyítási nehézségek figyelembe vételével a megelõzésre is nagy gondot kell fordítani! A bolhásság után a második leggyakoribb bõrtünetekkel jelentkezõ parazitás bántalom.

A kutyák szõrtüszõatka-kórját a Demodex canis nevû ízeltlábú okozza, amely gazda specifikus és a kutyák állandó élõsködõje. Kb. 0,25 mm hosszú, színtelen, féregszerû atka, 4 pár csökevényes, tuskószerû lába van, a kutyák szõrtüszõiben, faggyúmirigyeiben élõsködik. Fejlõdésmenetük részleges átalakulás: a bõr felületén történõ párosodást követõen a hímek hamarosan elpusztulnak, a nõstények a szõrtüszõkbe vándorolnak és lerakják petéiket, amikbõl kb. 6 nap alatt kikelnek a lárvák, ezután két nimfastádium következik, majd megjelenik a kifejlett szõrtüszõatka. Az egész folyamat 3-4 hetet vesz igénybe.

A fertõzõdés közvetlen érintkezés útján történik, gyakran egybõl a születés után, amikor az anyáról a szõrtakaróval még csak alig rendelkezõ újszülöttek bõrére kerülnek az atkák, azokat szopás közben megkapják az anyjuktól anélkül, hogy a szukán betegségnek a legkisebb jele is látható lenne. És a kölykök közül is csak némelyiken mutatkoznak a késõbbiekben a jellegzetes tünetek. A szõrtüszõatkák az egészséges állatok nagy részének a bõrében is megtalálhatók. A kutya bõrének helyi immunitása ugyan elegendõ ahhoz, hogy az atkák nagymérvû elszaporodását megakadályozza, de nem képes õket teljesen kipusztítani. Ezek a nagyon ellenálló, speciális életkörülményekhez alkalmazkodott kis paraziták ezért fennmaradnak a szõrtüszõkben. Lassan szaporodnak is, de invázió nem következik be. Tünetek mégis csak egyes kutyákban jelentkeznek. Az idõnként kialakuló, súlyos, olykor halálos kimenetelû szövõdményekkel járó bõrbetegség hátterében örökletes tényezõk is találhatók. Néhány fajta (pl. a bordeaux-i dog, bulldog) kifejezetten érzékeny ezen betegséggel szemben. A klinikai tünetekben mutatkozó esetek hátterében minden esetben a kutya meggyengült immunrendszere áll, ezért nem képes a szõrtüszõatkák elszaporodását korlátozni a szervezet. Ennek következtében a tünetek gyakrabban jelennek meg az immunrendszer mûködését gyengítõ tényezõk jelenléte esetén (pl. stressz, rossz tartás és etetés következtében, betegségek, daganatok esetében, stb.). A szõrtüszõatka-kór önmagában nem okoz vakarózást, viszont annál látványosabb szõrhullással jár.

A kutyák demodicosisa három klinikai formában fordulhat elõ:
1. A helyi, lokalizált vagy pikkelyezõ demodicosis a legenyhébb forma. Általában fiatal (3-6 hónapos) állatok fején, ritkábban a törzsön, végtagokon, éles határú, lencsényi foltokban a szõr megritkul vagy kihullik, a bõrön kipirulás és hámlás, pikkelyezõdés látható. Az állat nem vakaródzik. Jóindulatú, enyhe kórforma, néha kezelés nélkül is gyógyulhat, azonban számos esetben a tünetek súlyosbodhatnak, a bántalom generalizálódik.

2. Az általános vagy generalizált demodicosis minden esetben a helyi formából indul ki. Ilyenkor a tömegesen elszaporodó atkákhoz gennykeltõ baktériumok társulnak, ezek együttesen a bõrben borsónyi gennyes csomócskákat hoznak létre. Ezeknek a csomócskáknak az összeolvadásából nagyobb, bûzös, gennyes, kenõcsszerû váladékkal teli göbök vagy ilyen váladékkal borított területek jönnek létre. A gennyes bõrgyulladás tartós fennállása esetén a bõr megvastagszik, vaskos ráncokat vet. A környékbeli nyirokcsomók megnagyobbodnak. A szõrtüszõatkák esetenként a vér- és nyirokárammal a májba, tüdõbe, vesébe és egyéb szervekbe is eljuthatnak. Nagyon súlyos esetben a kutyák lesoványodnak, máj- és veseelfajulás, belsõ szervi vagy általános fertõzés miatt elhullás is lehetséges.
A Generalizált Demodicosis forma az, amikor:
a.) két testrégióban 5-nél több szõrhiányos terület van, vagy
b.) kettõ vagy több lábvég érintett, vagy
c.) az egész testfelületre kiterjedõ bõrelváltozások vannak

3. A lába alsó részein észlelhetõ ún. pododemodicosis ritkán fordul elõ, elõfordulása azonban rossz jel, mert nagyon nehezen gyógyítható. Az ujjak közötti területek, a talpak bõre gyulladásos, vizenyõs és fájdalmas. Általában a következményesen kialakult gennyes bõrgyulladás tûnik fel a tulajdonosoknak. A demodicosist általában, különösen a kezdeti esetekben nehéz megállapítani, ezért annak gyanúja esetén haladéktalanul forduljunk állatorvoshoz, aki kiegészítõ vizsgálatokkal (bõrkaparék vétele, biopszia) teheti pontosabbá a betegség kórhatározását.

Hogyan védekezzünk a szõrtüszõatka ellen?
Tehát a védekezés alapvetõen azt jelenti, hogy meg kell tartani az állat jó kondícióját, ellenálló képességét, és akkor nem igazán kell demodikózissal számolni. Adjunk neki vitaminokat, immunerõsítõ készítményeket, tápláljuk korának és egészségi állapotának megfelelõen stb.), ugyanis ez az alapja a demodicosis kezelésének. Az említett Advocate nevû "spot on" készítmény alkalmas többféle külsõ és belsõ parazita fertõzés megelõzésére illetve kezelésére, így a Demodex canis ellen is hatékony. Rendszeres alkalmazásával a szõrtüszõ atkák elszaporodása megelõzhetõ.

Demodicosis diagnosztikája: bõrkaparékból
A Demodex canis diagnosztikája viszonylag egyszerû, olcsó és minden praxisban percek alatt elvégezhetõ. A demodicosis diagnosztikájának alapja – elsõ megközelítésben- az alapos, több bõrterületrõl elvégzett bõrkaparék. (Egyes kutyákban, pl. Shar-pei, néha a teljes vastagságú bõrbiopszia szükséges). Paraffin olaj, szike, egy üveglemez és egy mikroszkóp, ennyi szükséges a Demodex diagnosztikához.

Demodicosis gyógykezelése
A betegség gyógykezelése helyileg és általánosan adott gyógyszerekkel történik. Helyileg különbözõ kiszerelési formákban (lemosás, ecsetelés, bedörzsölés, spray, stb.) használhatunk parazitaellenes szereket(Neocidol; Tak-Tic, Nizora), az injekciós formában adott antibiotikum készítmények(Amitraz Ivermectin) a másodlagos baktériumfertõzés ellen szükségesek, illetve bizonyos esetekben az atkák ellen is lehet injekciós készítményt adni, bár ez nem minden esetben veszélytelen. Szükséges továbbá az immunrendszer mûködését serkentõ, erõsítõ készítmények alkalmazása is. Fontos természetesen ezeken kívül még az egyéb, az immunrendszer mûködését rontó kórfolyamatok gyógyítása, a tartás és a táplálkozás minõségének javítása. Az olyan szukát, illetve ennek utódait, amelynek almaiban rendszeresen elõfordulnak demodicosisos kölykök, tanácsos a tenyésztésbõl kizárni.

A demodex alternatív kezelése Citromos kezeléssel:
Nagyon alaposan megmosott citrom héját 1 liter vízben fél órán keresztül fõzik, ha lehûlt, fél napra hûtõszekrénybe teszik, aztán finom szûrõn leszûrik, és spriccelõ flaskába töltik, és a kutyát naponta kétszer befújják, a lötyit gumikesztyûvel a szõrébe/bõrébe dörzsölik.

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon