Nagyon rossz körülmények közül érkeztél hozzánk,
Félelmedben csak kapkodni-és harapni tudtál.
S bár gazdád tudta,hogy nálunk leltél menedéket,
Nem akart tudni Rólad,nem jött el Érted.
Mérhetetlen fájdalom élhetett kis lelkedben,
Talán ez lehetett az oka,hogy nem bíztál senkiben.
Mérgesen,haragosan ugattál mindenkit,
Aki csak megpróbált hozzád közelebb kerülni.
De mi nem adtuk fel,bár tudtuk,még nagyon sok idõ kell,
Míg sebekkel borított kicsiny szíved újra életre kel.
S az idõ,a szeretet tényleg csodákra képes,
Gyógyulásnak indult sebekkel borított lelked.
Megértetted,hogy azok,akik itt körülvesznek,
Mérhetetlen gyengédséggel szeretnek Téged.
Sorstársaid között mind szabadabban mozogtál,
S már egyre kevésbé haraptál,kapdostál.
Többek kedvence lettél,még versengtek is Érted,
Már csak az volt a nagy kérdés:Nikusz vagy Szorpi lesz a gyõztes?
Nem hírdettél gyõztest,mindkettõt imádtad,
Mint egykoron volt,Téged megunt gazdádat.
Valaha volt érzések tértek vissza szívedbe,
Valaha volt érzések tették szebbé életed.
De a kegyetlen sors nem hagyta,hogy egyszer újra boldog légy,
S egy igazi gazda oldalán szeretve,boldogan élj.
Nem hagyta,hogy valaki meglássa Benned azt,
Akit a mogorva,csalódott külsõ valójában takar.
Az iszonyatos hõség nagy-nagy próbára tett,
S Te nem bírtad tovább,feladtad küzdelmed.
Itt hagytál Bennünket s míg a földet a nap sugarai perzselték,
Szívünk sokat megélt talaját keserû könnyek öntözték.
Ahol a nap sugarai keserû könnyeinkkel találkoznak,
Egy híd fut az ég felé végtelen hosszan.
Keskeny ívén a szivárvány színei játszanak,
Ahogy egy kis francia bulldog rajta lassan áthalad.
S a kicsiny alakját ölelõ tündöklõ színek,
Beragyogják a hatalmas,tiszta,kéklõ eget.
Színessé varázsolják a szemünkben csillogó könnyeket,
S a szívünkben életre kel egy kis francia bulldog emléke.

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon